San Miguel, Cajamarca, Peru: A kisvárosok bűbája és idézése
A következő tükröződés általános, a tartalom személyes
jelentést adott egy adott esetre, a város San Miguel, Cajamarca, Peru; ezért
azt javaslom, hogy mindenki saját utat csináljon, és megtalálja magát
városában, a városban, hogy rekonstruálja az ő "emlékei világát".
Néhány, különösen azok, akik élnek a város, vagy egy nagy
város, és látogasson el egy kisváros, ez unalmas, mentes a báj, korlátozott,
akkor teljesen megy egy pár percig, akkor vissza kell mennie, mert nincsenek
elvezetést vagy egy nagyváros perverziói. Ez a felfogás érvényes azok számára,
akik csak szaturációval töltött felületes érzéseket és érzéseket törekednek,
bár nincsenek jelentős emlékek. Azok számára, akik egy nagyvárosban születtek
és nevelkedtek, szintén bája, de különböző nagyságrendű és többféle formában.
Azok számára, akik egy kisvárosban születtek és nőttek fel, a
földrajzi kiterjedés másodlagos, a szellemi, erkölcsi, hangulatos nagyságúság
számít. Amikor az élet körülményei miatt meg kell élni, dolgozni, szenvedni,
élvezni kell a szeretetet, családot kell tartania egy nagyvárosban, akkor a
natív városba való visszatérés alkalom a szellem teljes megújítására.
A város mindig kicsi, de most fut vagy sétál az utcán a lehető
leglassabban próbálják megragadni a memória képek a gyermekkor, látszó,
mindegyik ismerős arc, minden sarkon, minden ajtó, minden ablak, minden hang,
minden szaga, minden zaj, és még egy kutya ugatása is. Minden, amit felidézett,
van valami értelme.
Mindezek az események egyfajta filmet alkotnak, amelyet
szellemünk színpadán tervezünk, az energia a szívünkből származik, a film
időtartama mindaddig, amíg akarunk lesz.
A nagy általános felidézés az egész város látványából
származik. A panoráma az egész életet, minden előfordulást, minden élményt
emlékezetessé teszi.
Ezután a város, a felvonulás, az ikonikus elemek, mint például
az egyház, az iskola, ahol tanulmányozunk, minden egyes sarok részleteit
konkrét, intimabb, személyesebb, intenzívebb helyzetekre költözik.
A város környéke a memória immateriális nyomainak része. Senki
sem él egyedül az utcákon, minden jött ki, hogy élvezze a tájat, mert
érzelemgazdag képek, illatok, annál nagyobb az esélye annak, memória
kimeríthetetlen gazdagságát kellemes érzés.
Fut át a zöld mezők, ha a gabonaföldek
van az érési folyamat, amikor a virágok bővelkedik május átalakítani a földön
egy hatalmas vásznon, hogy nem tudtam tükrözi hűen még a legkiválóbb művész.
Töltse meg a látványt és a többi érzéket, a színek szellemeit, a természet
hangjait, az aromákat, a napot, az esőt, az iszapot; Bizonyos módon tudni kell
egy paradicsomot a mennyországról, és ezért van egy másik kellemes tevékenység,
amelyet ismét akkor is megismételtek, amikor visszaadják.
Már nem ugyanazok az emberek, barátok vagy kollégák csínyek,
talán eltűntek valamilyen módon, vagy titkos helyen a gyermekek kalandjai, de
az elme a mágikus erő, hogy azokat az emberi életet vagy újjáépíteni a „helyek
vagy mágikus rejtekhelyét.”
Aztán, mielőtt visszajött volna, egy utolsó pillantást vetett
az emlékezet megerősítésére, mintha ismét a kedvenc játékait tartaná a dobozban
a következő lehetőségig, amikor megrendelte az emlékezet univerzumát. Hogyan
mondhatjuk, hogy "később meglátjuk" a világnak, amelyet elhagytunk,
de amit a mi emlékünkben tartunk, és csak a visszavételre van szükségünk ahhoz,
hogy javítsunk bizonyos részleteket a memóriában.
